A videokódolás megjelenése óta számos videókódolási szabvány jelent meg. Ha a videó kódolási szabványokról van szó, először mutasson be több olyan szervezetet, amelyek létrehozták a szabványokat.
Először is, ez a jól ismert Nemzetközi Távközlési Unió (ITU). Az ITU az Egyesült Nemzetek Szervezete alá tartozó szakosított ügynökség, amelynek központja Genfben, Svájcban található. Az ITU alatt három részleg működik, nevezetesen az ITU-R (korábban CCIR), az ITU-T (korábban CCITT) és az ITU-D.
Az ITU mellett a másik két, a videokódolással szorosan összefüggő szervezet az ISO/IEC. Az ISO, mint mindannyian tudjuk, a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet, amely elindította az ISO9001 minőségtanúsítványt. Az IEC a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság. 1988-ban az ISO és az IEC közösen szakértői csoportot hozott létre a televíziós kép- és hangadatok kódolására, dekódolására és szinkronizálására vonatkozó szabványok kidolgozásáért. Ez a szakértői csoport a jól ismert MPEG, Moving Picture Expert Group.
Több mint harminc éve a világ mainstream videokódolási szabványait többnyire ők javasolták. Az ITU a H.261, H.262, H.263, H.{3}} és H.{4}}, együttes nevén H.26X sorozatot javasolta, amelyeket főként a valós technikák területén használnak. -idő videokommunikáció, például konferencia televízió, videotelefon stb.
Az ISO/IEC az MPEG sorozatot javasolja, amely magában foglalja az MPEG1-et, MPEG2-t, MPEG4-et, MPEG7-et és MPEG21-et. Kezdetben az ITU és az ISO/IEC játszotta a saját játékait, de később létrehoztak egy közös csoportot JVT (Joint Video Team) néven.
A JVT elkötelezett a videokódolási szabványok új generációjának kifejlesztése mellett, és később szabványsorozatot dobott piacra, köztük a H.264-et.